Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

A MEZŐSÉGI JÉZUS

 

            Eme írásban hozzátok szólok, akik a mi mindannyiunk Jó Istenünk ragyogó fényében melegedtek, valamint hozzátok, akik elveszve lévén keresitek az utat feléje, azt kívánva, hogy Isten titeket is olyan csodával ajándékozzon meg, mint engem a Jézus szobor csodájával, amely a képen látható és amelynek a történetét a következő sorokban leírom.

1944. július 18-án születtem Erdély szívében, a Marosvásárhelytől 22 km távolságra fekvő gyönyörű településen, Mezőszabédon. Nemeslelkű, magyar emberhez méltó tisztességes, becsületes családban nőttem fel, és ilyen szellemi útravalót kaptam szüleimtől. Gyermekkoromban, részt vevén sok jó dologban a szülőfalumban, éreztem, hogy ez a nagyon termékeny föld és ez a kitűnő minőségű forrásvíz isteni kincset rejtenek. Ezt minden bizonnyal tudták a szüleim is, ugyanis a halálukkor megkértek arra, hogy semmilyen körülmények között ne adjam el az örökségként kapott 4 hektáros területet. Betartva a szülői intést, hosszú éveken át imádkoztam és dolgoztam a föld és szülőházam megtartásáért, megmaradásáért. - „Kitartás!” - bátorított egy belső hang, az angyalok sugallata. „Az igazi magyar ember soha nem hátrál meg a nehézségek előtt.” Hűségesen ápoltam ezt a gondolatot, sokszor nagyon nehéz, kilátástalannak tűnő helyzetekkel megküzdve.

Teljesen magamra maradtam, minden támaszom a teremtő Atyaisten és az Úr Jézus Krisztus volt. Vívódásaim közepette rám tekintett Isten. Egy szép tavaszi napon kint tartózkodtam a természetben, kankalint és ibolyát szedtem. Nagy csend honolt a kicsiny tanyán, a szeretet és a béke kiáradását éreztem körülöttem, ez a boldogság egész napomat áthatolva, előrejelezve a csodát, ami következett. Azon az éjszakán, amikor mindent betöltött a csodálatos telehold fénye, egy gyönyörű álmot láttam:

Az Úr Jézus Krisztus teljes dicsőségében megjelent a forráshoz közel, és áldásos beszédet mondott az emberek sokaságának, akik álmélkodva hallgatták. Beszéde után megáldotta a forrásokat, a tájat, az embereket, majd hatalmas fényárban távozott. Miután eltűnt a fény, a helyén egy szépséges szobor maradt. Másnap reggel tudtam, mit kell tennem. Annyira tisztán megmaradt az álomkép, hogy ébrenlétemben is ott volt a szobor a megálmodott helyen.

Sokáig csak magamban gondolkodtam a történteken, de azt tudtam, hogy a szobornak meg kell valósulnia. Ez az én feladatom volt, hisz maga az Úr Jézus bízott meg vele. Hozzá is kezdtem a terv megvalósításához, ami hat évig tartó gyötrelmes munkába került. Sok akadályt kellett legyőznöm, míg rátaláltam arra a szobrászra, aki megértette, mit is kell alkotnia. Ez az ember a 33 éves, kitűnő székely szobrászművész, Gergely Zoltán volt.

            A hetedik esztendő elteltével, 2008 nyarán a megálmodott helyen teljes szépségében „megszületett” a Megváltó Úr Jézus Krisztus szobra, amely vigyázza Erdély minden nemzetét, hívja, várja a világ minden  jóakaratú emberét. Pompásan, az Univerzum elemeit ötvözve, vár minket nyított karokkal az örökkévaló szeretetbeli egyesülésben.

            Legyen ez a hely a természet iránti szeretet szigete, amolyan közösségteremtő szellemi központ, amely a hagyományápolástól a gyermektáborokon át a közös meditációkig, ökumenikus tanácskozásokig a lelki és a szellemi építkezés helyszíne.

Ehhez kérem Isten segítségét és az önök jóakaratát ahhoz hogy meglátogassák nyított szívekkel eme helyet, ahol Jézus úgy döntött, hogy megmutatja egy részét a csodáinak.

           

 

 

                                                                           Mezeiné Szabó Irén,                                                       

                                             Kolozsvár